Gondolatkísérlet szerint: Mi van akkor,ha a "változás" az nem változtat,hanem fenntartja azt,legalábbis fent szeretné tartani azt ami van? Gombnyomásra (billentyű) változnak a dolgok 👚 A (változás) szeretne valamit :))) Na jó!, itt megint túlfutott valami,és az időút és a változás közötti kapcsolat [?]
Hányszor [hány szor] kell ugyanazt,ugyanazon típusú hibát elkövetni ahhoz,hogy feltűnjön az ,hogy:
valami nem stimmel?
Egyéni adottságainktól függően,veszünk észre valamit,valamiket. Aminek,amiknek az észrevételére fogékonyak vagyunk,az szervezi az életünket is. "Vakságainkat",itt nem a szervi adottságra gondolva,okozhatja saját érzelmi állapotunk (folyamatunk),és a kívülről jövő vakítások is. A lényeget tekintve mindegy hogy melyik típus miatt nem vagyunk képesek észrevenni dolgokat. Vannak nagyon erősen beépült,beépített "vakságaink,amikkel önmagunkban megbirkózni nem tudunk. De már sokszor az is haladás ilyen szempontból,ha tudomása van valakinek arról,hogy "mindent nem tudhat!".
A lelki egyensúlyból való kibillenéskor mi történik? Szerintem az akkor valósul meg,amikor nincs tisztában valaki azzal,hogy hogy nem a "saját útját" járja,hanem "átengedte",tudatosan,vagy tudattalanul valami másnak az irányítást a viselkedése felett. Szinte észrevétlenül bele lehet csúszni olyan viselkedéstípusokba amiknek már semmi köze a valódi énhez.
Honnan kell közelítenem,mi a kiindulópontja annak,ha szeretnék valamilyen változást? Nem lenne rossz,ha szimpla gombnyomogatásokkal közelebb juthatnánk ahhoz a kezdőponthoz,ahonnan átláthatóak az elérni kívánt dolgok. Egy jó ideje már,hogy "rá vagyok kattanva" a pszichés dolgokkal foglalkozó videókra,s mostanában egy erősen karakteres terapeutát hallgatok:
🪀
youtube.com/@Fantonia csatornája ⏻
Honnan kell közelíteni a kiinduló ponthoz,vagy eleve mindig a kiindulóponton vagyunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése