Egy kedves ismerősömnek küldöm a következő képet,mert már nagyon rég keresi a "szántó-vető"-t. De ez lehet hogy nem az,mert úgy látom,hogy már nem dél van :)
"- mindössze 444 nap alatt -több mint 200 képet készített,
körülbelül 100 rajzot,és több mint 200 levelet írt"
1888.
Nem tudom hogy van e nekik,de legyen az autistáké!
https://hu.wikipedia.org/ "Védőszentek"
Simán el tudnám képzelni:
Szent Vincent
az autisták
védőszentje.
Simán el tudnám képzelni:
Szent Vincent
az autisták
védőszentje.
Az érzelmi elfogadást,nagyon sokszor van,hogy nagyon hosszú idő alatt érhetjük el. Nagy probléma ez,és azt sem lehet mondani,hogy van annyi türelem,amennyi elég ahhoz,hogy érzelmileg elfogadjunk valamit. Valamiféle felismerés az,ami az "így" megállapításához vezet. Viszont,ha amit teszünk,ahhoz nincs hozzáidomuló érzelem,akkor hiányérzetet élhetünk meg. Ezzel elveszítjük a pozitív visszacsatolást,amit pozitívnak,logikailag pozitívnak kellene megélnünk,
azt negatívnak érzékeljük.
Hasonló az ilyen helyzet ahhoz,mint amikor beleharapunk az almába,de nem rághatjuk meg. Nem élvezhetjük az ízét,hanem egyben kell lenyelnünk,és ezért semennyi alma nem lesz elég. Hiába telítődünk már teljesen,mindig kell még valami,mert kevésnek érezve az ízt,többre vágyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése