Amit teszünk,vagy nem teszünk,avval szembetalálkozhatunk a jövőnkben.
Szűkíteni a jelen körét úgy tudom,ha megállapítom azokat a dolgokat amik érintenek,és ezekből tudatosítom azokat -amik nem érdekelnek-.
Ha ezt nem végzem el,akkor bedarálódok egy test-meleg maszlagba,és abból ritkán van kibontakozás.Ha sikerül is,akkor sem lesznek olyan megoldásaim amiktől jobban érzem magam,mert nincs türelmem ahhoz ami érdekel.
Ez egy elég faramuci helyzet.Mi lehet a hiba?
Az egyik válasz erre a kérdésre az lehet,hogy az "eltitkolt valóság" az okozója ennek,ami megakadályoz,és tönkreteszi azt a ritmust,amivel a dolgokat megismerni lehet.
Itt egy olyan videó található,amit nekem ajánlottak,de nem néztem meg.
A ritmusom elvesztésével vesztem el azt az információt amire szükségem van ahhoz hogy a haladásom a saját határaimon belül jöhessen létre.↢Szándékosan nem javítgatom!"A tudományalapú tartalmat egyszerű, barátságos nyelvre és formátumokra fordítja minden szülőnek / gondozónak, hogy megtanuljon pozitív szülői készségeket és gyakorlatokat tanulni."
"Albert Lin believes that barriers only stop you if you choose to let them. What are your thoughts on his story?"=Albert Lin úgy véli, hogy az akadályok csak megállnak, ha úgy döntesz, hogy hagyják őket. Mit gondolsz a történetéről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése