Ó Te lámpa aki fényt gyújtottál elménk zegzugos sötét részén.(nem mintha ettől világosabb lenne)
Te voltál napunk és csillagunk,és a káoszból rend és béke honol.
A zűrzavart megmutattad nekünk.
Köszönjük,de maradtál volna a mocsár mélyén.
A sötét amitől sokan félnek,megmutatja igazi valónk.
Ne sikíts,mert megtöröd a csendet és a szemed nem tud pihenni.
Az fenti vers olvasásához ajánlom a lenti muzsikát és természetesen 60%-os portoricoi rumot :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése